Mi az irodalmi alkotás? [...] Egy festő esetében vizuális designról, egy zeneszerző esetében pedig auditív designról beszélhetünk; no de milyen fajta designról beszélhetünk egy író alkotásával kapcsolatban? [...] Ha azt mondhatjuk, hogy a vizuális design elhatárolódó színfoltokból áll, a zenei kompozíció pedig hangokból vagy hangtól hangig tartó átmenetekből, akkor vajon milyen elemek alkotják az irodalmat? [...] Arra a kérdésre, hogy „Mit alakot a regény írója?”, ezt a választ adhatjuk: az író szereplőket alkot, vagyis olyan embereket talál ki, akik adott cselekvéseket hajtanak végre; sajátos környezetbe helyezi a cselekvést; cselekményt vagy cselekvéssorokat gondol ki. Létrehozza vagy - még inkább - összeállítja Raszkolnyikovot, Mrs. Micawbert, a Forsyte-családot [...]. Ebből a szempontból az irodalmi alkotás el-képzelt vagy elgondolt emberi cselekvések összessége. A cselekvések pedig cselekvőket és körülményeket foglalnak magukba. A személyek, helyek és dolgok ezen egységét nevezem az alkotás világának. Azonban adhatunk egy másik választ is a kérdésre. Az író új módon állítja össze a szavakat; kifejezéseket, mondatokat és bekezdéseket épít fel; fejezeteket vagy strófákat ír. Ebből a szempontból az irodalmi alkotás nem más, mint verbális design, vagyis diszkurzus - szavak értelemmel telített hálózata. Monroe C. Beardsley A diszkurzív megközelítés homlokterében az irodalmi jelenség áll, különös tekintettel az emberi szómű - a megnyilatkozás, a dialógus, a név, a jel-, a trópus- és történetképzés - poiésziszének vizsgálatára. A prózanyelvi és versnyelvi alkotás diszkurzív vetületében a szó megjelenésmódjait eseményként taglalhatjuk, mely a cselekvés világában fogan meg, és a szövegben, azaz a kulturális emlékezet közegében teljesedik ki, ahol ez a saját jövője felé „kizökkent” tapasztalati világ minden elemében saját jelentésre tesz szert. Ám sorozatunk neve a tárgyi utaláson túl más értelmet is magában foglal, amennyiben szerzőink egy bizonyos költészettani dialektus kimunkálását és meghonosítását is feladatuknak tekintik. Ennyiben a Diszkurzívák megnevezés az interpretáció szolgálatába állított beszédmód sajátosságát emeli ki. S végül elgondolható emblémánk utalásiránya úgy is, mint párbeszédre invitáló jelzés mindazok számára, akik a köteteinkben felvetett kutatási irányok s a megoldási javaslatok kifejtésében megszólaló beszédmód és szellemiség iránt érdeklődnek. A szerzők és szerkesztők egyaránt feladatuknak tekintik a magyar- és a világirodalom eminens alkotásainak újraértelmezését a diszkurzív poétika által kínált megközelítés jegyében; keresik az együttgondolkodás lehetőségeit a magyar filológia és a modern filológiák között. Miként azt is, hogy a hazai tudományosságban kevésbé ismert irodalom- és kultúraelméleti értekezéseket magyar nyelven hozzáférhetővé tegyék.