Kalmár György a 18. század Európa-szerte híres nyelvésze, elméletírója. Magyarországon Kazinczy Ferenc jellemzése óta még az irodalomtörténet is csak a különcöt, csodabogarat látja benne. Ezért Kalmár György e könyv főszereplője, nem pedig a művei. Az a világ, amelyet Kalmár életműve magában hord, a mai olvasó számára nehezen befogadható, szépirodalomként nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető. Egy olyan hagyomány része, amely távol került tőlünk; de amelynek alapos feltárása, megértése, sőt egyáltalán a figyelembevétele egy újabb értelmezési kísérlet alapját jelenti. A romantika és szépirodalom előtti világban az írásművek jelentős hányada a szerzői szándék szerint a szerzőt körülvevő valóság leírására tett kísérletként született meg. Nos, mivel a szerző maga ugyancsak része ennek a világnak, így a legjobbak esetében komoly filozófiai vagy teológiai alapú ismeretelméleti problémák merülnek fel a leírhatósággal kapcsolatban. Ha a romantika előtti írásművek esetében nem vesszük figyelembe a szerzői szándékot vagy akár magát a szerző személyét, éppen hogy az adott elsődleges kontextussal szemben bizonyítjuk elméleti igénytelenségünket. Kalmár György személye és műve tipikus példa erre. A kötet utat kíván nyitni ehhez a világhoz Kalmár személyén és az ő általa megtapasztalt világ leírásán keresztül.