Havasi Attila, aki fölényes technikai képességek birtokában, számos nyelvből fordít, és otthonos magabiztossággal mozog a költészeti hagyományok terén, s akinek a versfordításaiban legalább akkora szerepet kap a költői lelemény, mint e tradíciók magabiztos ismerete, két, saját műveket tartalmazó kötet után ezúttal olyan gyűjteményt tár elénk, amelyből kirajzolódik, hogy mit is gondol a költészetnek és magának a költőnek a szerepéről.