A századokon át elterjedt és a nyomtatott kiadások címe által is továbbörökített történet szerint a szebeni Nicolaus Melchior egy mise formájú aranycsináló receptet írt egy magyar királynak, hogy a készített aranyon vásárolt hadsereg segítségével kiűzhesse a törököt. E kötet munkatársai arra törekedtek, hogy segítsenek megvilágítani a mű eredete és erdélyi származású állítólagos szerzője körüli máig fennálló talányok sokaságát. Alkímiai traktátust írni a középkorban veszélyes volt. Az alkimisták életükben nem vállalhatták nyíltan kilétüket az egyház alkímiaellenes magatartása miatt, ezért már eleve kétséges a szerző személye. Voltaképpen két szerzőtípus a leggyakoribb, nagyjából éppen az irat elterjedésének koráig: a már halott, de nagy tekintélyű tudós, illetve a soha nem létezett, kitalált figura. A történetre és vélt szerzőjére rárakódott spekulációk miatt egyszerűen nem lehetett tudni, hol végződik a mese, és hol kezdődik a valaha volt, s ma már aligha rekonstruálható valóság.
A korszakokon, nyelveken, vallásfelekezeteken és világnézeteken áthúzódó, kibogozandó történet az eddigi adatok alapján tele van kérdőjelekkel, s talán túlságosan is valószerűtlennek hat. A misét övező titkok azonban csak így magyarázhatóak, mint ahogyan a mise utolsó előtti, rejtélyes mondatát is csak a kötetünkben olvasható történet értelmezheti megnyugtatóan: "Aki mindezt látta, megírta és elmondta, és tudom, hogy tanúságtétele igaz."