"E könyvet az Esterházy-Kertész-Nádas-trió (részben kötetben meg nem jelent) egymáshoz sok szállal kötődő publicisztikájából válogattam, hozzákapcsolva a magam róluk szóló és megegyező irányú írásait. (Feltűnő lehet, hogy Nádasról aránytalanul keveset írtam. Ennek kizárólag valamiféle - általam is alig érthető - gátlásos szemérmesség az oka: képtelen voltam behatóan elemezgetni annak az embernek a munkásságát, akihez több évtizednyi barátság fűz.) A cím Kertésznek arra a keserű félmondatára replika, hogy "nemcsak Isten halt meg, de kalauz sincs". Tessék, most, bármilyen kicsi, de van. Kalauz mihez? Első látásra nyilvánvalóan a rendszerváltás óta eltelt idő hazai közéletéhez, politikatörténetéhez. Érdemes az - első és az utolsó kivételével - időrendbe sorakoztatott cikkek megírási évére figyelni: könnyedén kiolvasható belőlük az elmúlt szűk másfél évtized hullámzása. De ennél jóval több is. A napi politikai eseményekhez, vitákhoz kapcsolódó, sokszor harcias publicisztikai írásokat két Nádas-esszé fogja keretbe, és ágyazza be nagyobb összefüggésekbe. A Helen annak a kérdésnek a páratlan alaposságú és mélységű elemzése, amely nemcsak e válogatás vezérfonala, hanem a három szerző szépírói munkásságában (és a magam róluk szóló kalauzában) is alighanem a legfontosabb: mit jelentenek a különféle - személyes, családi, nemi, vallási, nyelvi, nemzetiségi-nemzeti, állampolgári, emberfaji - önazonosságok, identitások, ezek hogyan rétegződnek egymásra, illetve fordulnak (fordítják őket) egymással szembe? A Hatodik levél pedig szándékom szerint arra lenne hivatott, hogy optimista végkicsengést adjon ennek a gyilkosan-öngyilkosan lehangoló kérdéshalmaznak. Nincsenek illúzióim, mégis, hátha akadnak - esetleg az eddig másoktól megvezetettek közül is - néhányan, akik hagyják e kötettől kalauzolni magukat." Bojtár Endre