A szerző a reformkori ifjúság értelmiséggé válásának folyamatát mutatja be új könyvében. Hosszasan időzik a Sárospataki Református Kollégium oktatási rendjének felépítésénél, majd végigkíséri a Pozsonyba sereglett jogászfiatalok tevékenységét az 1832/36-os országgyűlés idején. Közben megismerjük az ifjúság életének három színterét: az iskolait, a megyeit és az országosat. Színes képet kapunk a korabeli pataki diákok életéről, a híres tanárok oktatási módszeréről és a születőben lévő magyar nyelvű tankönyvcsaládokról. És betekinthetünk az egymást követő tantervi viták kulisszatitkaiba is. Megtudhatjuk, hogy a jogászfiatalok képzeletbeli vármegyéket alakítottak, tanáraik voltak a kis haza királyai, maguk pedig a folyamatosan működő vármegyék tisztségviselői. Az is most nyer bizonyítást, hogy a követek írnokainak köréből verbuválódott pozsonyi szervezet egyszerre volt irodalmi és politikai fórum. A Társalkodási Egyesület, az Ifjak Casinoja és a Menage az írói alkotóműhely, a szakmai vitafórum és a szórakozóhely szerepét töltötte be. A könyv érdekessége és egyúttal a szerző leleménye, hogy a leírások részleteiben mindig felsejlik Kölcsey személyisége. Az ifjak vagy őt követik, vagy tőle várnak útmutatást. Egyértelművé válik, hogy Széchenyi és Wesselényi mellett ő az, aki a leginkább követendő példa számukra, vagyis költő és politikus egyszerre.