Je­len kö­tet ta­nul­má­nyai Arany Já­nos című 1860-as ta­nul­má­nyá­nak tu­do­má­nyos ha­tá­sá­val vet­nek szá­mot. Arany írá­sa nem­csak a ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net­ről való gon­dol­ko­dás­ra volt nagy be­fo­lyás­sal, ha­nem más tu­do­mány­ágak­nak a kér­dés­fel­te­vé­se­it is hosszú idő­re meg­ha­tá­roz­ta. A kö­tet szer­zői az Arany-szöveg sok­irá­nyú ha­tá­sá­val össz­hang­ban több tu­do­mány­te­rü­let (régi és klasszi­kus ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net, iro­da­lom­el­mé­let, ang­lisz­ti­ka, nép­rajz­tu­do­mány) szem­pont­ja­it ér­vé­nye­sít­ve ér­tel­me­zik újra a ta­nul­mányt. A szer­zők egy­részt arra vál­lal­koz­nak, hogy Arany sa­ját élet­mű­vé­nek és ko­rá­nak kon­tex­tu­sai fe­lől ér­tel­mez­zék a at, de a mun­ka táv­la­tos tu­do­mány­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gé­re is rá­vi­lá­gí­ta­nak. Arany ta­nul­má­nya olyan szö­veg­nek bi­zo­nyul, amely­nek bi­zo­nyos meg­ál­la­pí­tá­sai és kér­dés­föl­ve­té­sei a mai na­pig ins­pi­rá­ló­an hat­hat­nak a ku­ta­tók­ra, míg más ele­mei – mint a naiv ma­gyar eposz meg­ta­lá­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge – már nem ke­cseg­tet­nek új ered­mé­nyek­kel.