Ezen a tájon bármerre is veszi útját az ember, lépten-nyomon a Tiszával találkozik. Indulhat északnak, délnek, keletnek vagy nyugatnak, az őrt álló szilfák és kőrisek között hamarosan ismét megcsillan a szeszélyesen kanyargó folyó hűs vize. Túlzás és szerénytelenség nélkül vallhatjuk, ez a legszebb magyar folyónk. Olyan, mint egy kacér, kedves lány, akik első pillantásra megigézi az embert. A Tisza időtlen szépsége évszázadok során sem vesztett vonzerejéből. Talán csak kevésbe rakoncátlan. Krúdy szerint a Nyírségről csak gyöngéden szabad írni. Még inkább igaz ez a Tiszáról.