Bertha Zoltán 1955-ben született Szentesen. Gimnáziumot Sárospatakon, egyetemi magyar-angol szakot Debercenben végzett. Kritikus, irodalmotörténész, szerkesztő, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Főbb dijai, elismerései: Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj (1989), Kölcsey-díj (1996), Széchenyi Professzori Ösztöndíj (2000-2003), Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj (2002), Tamási Áron-díj (2003), József Attila-díj (2004). Eddigi tizenkét önálló könyvében - monográfiáiban, tanulmányköteteiben - elsősorban a határok fölötti, egyetemes nemzeti sorsirodalom modern áramlataival foglalkozott.

"Újabb és kötetben még közzé nem tett régebbi tanulmányaim, esszéim, kritikáim válogatott gyűjteménye ez a könyv. Nemzedéktársak útját figyelő könyvbírálatokat, a XX. századi magyar próza és líra egyes klasszikusainak szemléletformáit boncolgató értekezéseket, mai irodalmunk több kiváló alkotójának műveit viszgáló beszámolókat, a határokon túli magyar irodalom sajátos folyamatait és néhány jellegadó alakjának munkáit felvázoló recenziókat, a kortárs magyar irodalomtörténet-írás bizonyos meghatározó fejleményeit számba vevő ismertetéseket, illetve irodalmiság és nemzettudat, magyarság és emberség alapvetőnek tartott öszefüggéseit taglaló gondolatkísérleteket tartalmaz. az írások különféle magyaroroszági, erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátlajai lapokban, folyóiratokban, kiadványokban jelentek meg - szerte az egész Kárpát-medencében. Sorsjelző ("sorskönyvjelző"): felfogni mindazt, amit a sorstól jelként kapunk; kutatni, ami kultúrában, írásművészetben, szellemi és erkölcsi hagyományban emberi jelentésként öröklődik a súlyos történelmi tapasztalatok élményidején keresztül; s utalni az értékminőséggel megvilágított személyes és közösségi sorshistória lényegvalóságaira. Jelzve egyúttal egy vállalt és vallott irodalmértelmezői törekvés múltját és jelenét."

/Betha Zoltán/