A rendészet „anyagi jogában" meghatározott közbiztonságot érintő normasértések korábban kizárólag az állami büntetőhatalmat érvényesítő rendőrség (és rendészeti szervek) számára határozták meg az üldözés, megszakítás, felszámolás és persze a bűnmegelőzés lehetőségét, később a vagyonvédelem címszava alatt, a magánbiztonság térfelén megjelenő biztonsági szolgálatok, köz- vagy városi biztonság területén a jellemzően a közterület-felügyeletek szereztek/szereznek maguknak különféle jogosítványokat. Az elhatárolást persze nehezíti, hogy a szakirodalom ide vonatkozóan kevés magabiztossággal foglal állást, ám a közrendészethez sorolandó a rendőrség, és más (kizárólag állami finanszírozású és irányítású) rendészeti-katasztrófavédelmi, nemzetbiztonsági szervezet, fegyveres biztonsági őrség vagy épp természetvédelmi feladatot ellátó mezőőri szolgálatok. Ezek felhatalmazás és jogosítványrendszere igazodik az állam büntetőpolitikájában megrajzolt feladat társadalmi jelentőségéhez is. A bűnmegelőzés korábban rendőrségi monopolszerepe pedig már évek óta a múlté, hiszen tudós szakértők készítette kormányhatározat, nemzeti stratégia fogja össze (persze kevés financiális támogatással) a legfontosabb prioritásokat és teendőket.
A magánrendészetet érintően Nyiri Sándor azt a tulajdon, a birtok, akár az önhatalom fizikai erejével gyakorolható védelméhez köti: „A magánrendészet tevékenysége pedig jórészt a magántulajdon védelmét szolgálja, a tulajdonos érdekében. A magánvagyonok védelme nem lehet hatósági feladat, minthogy az államigazgatásként működő közrendészet kapacitása nem elegendő, továbbá mert a tulajdonosi jogok ilyen módon sem csorbíthatok. Az érték megóvása a tulajdonjog egyik részjogosultságához, a birtokláshoz tapad. Az állami tulajdon hegemóniavesztése után szükségszerűen megjelennek a birtokvédelem intézményes formái is.