Megszámlálhatatlanul sok jelzőszámmal és mutatóval minősítik és rangsorolják az egyetemeket. Van azonban egy olyan tényező, amely nem számszerűsíthető, számomra mégis ez tűnik a legfontosabbnak: tanáraink egyénisége és hitvallása. Az oktató személyisége a diákok számára az előadásokon és gyakorlatokon átadott tudás mellett közvetetten ugyan, de életre szóló élmény formájában nyilvánul meg. A tudós-tanár saját kutatásaira épülő átfogó ismeretei mellett ez az élmény jelenti azt a hozzáadott értéket, amely az egyetemi tanítást magasabb rendűvé emeli a középiskolainál. De vajon mennyire ismerjük mi, az oktatótársak, nagyhírű tudós kollégáink életét és egyéniségét? Mennyire hasznosítjuk saját munkánkban azt a mérhetetlen tapasztalatot, életbölcsességet, amelyet mestereink életútjuk során felhalmoztak? Félek, hogy ezek a rejtett értékek csak a legközelebbi kollégák számára csillannak fel. Ezeket a gondolatokat, önvallomásokat szeretnénk közreadni egyetemünk széles nyilvánosságának. Sorozatunk folytatása a Tulassay Tivadar által közel egy évtizede elindított két riportgyűjteménynek (Apáink jönnek velünk szemben, Titoknyitogató). Az újabb kötetekben egyetemünk emblematikus személyiségei vallanak önmagukról, hitükről és egyetemi karrierjükről. A megrendítően őszinte riportokat nemcsak azoknak ajánlom, akik a nyilatkozó professzorokat csak távolról ismerik, hanem azoknak is (talán leginkább azoknak), akik azt hiszik, hogy már mindent tudnak róluk… Szél Ágoston rektor Semmelweis Egyetem, 2013