Benedek István szerint az elmebetegek kettős ketrecben élnek: egyiket ők építik maguk köré, a másikba pedig a társadalom zárja őket. A társadalom által emelt rácsokat az utóbbi évtizedekben már kikezdte az enyészet, ez persze nem független attól, hogy a pszichiátria észrevétlenül beépült mindennapjainkba: alig akad olyan felnőtt, aki ne kapott volna be életében már egy-két alkalommal valamilyen altatót, vagy valamilyen nehezebb életszakaszban ne szedett volna hangulatjavítót, nyugtatót. Napjainkban a pszichénkre ható kemikáliák már éppúgy hozzátartoznak életünkhöz, mint a villanykapcsoló.