Az ultrahang, a komputertomográfia, a digitális szubsztrakciós angiográfia, a digitális radiográfia, a mágnesrezonanciás képalkotás, illetve a digitális formában keletkező képeket archiváló és szükség esetén akár nagy távolságba is közvetíteni képes számítógépes rendszerek elterjedése, egyre szélesebb körű hozzáférhetősége jelentős mértékben megváltoztatta a képalkotó diagnosztika szerepét, helyét a diagnosztikus folyamatban. A nagyteljesítményű modalitások a korábbinál fontosabb szerepet játszanak a legtöbb betegség kivizsgálásában. Lerövidítik, ugyanakkor sokszor költségesebbé teszik a diagnózishoz vezető utat, ezért indikációs körük, diagnosztikus teljesítőképességük ismerete a gyakorló orvos számára nélkülözhetetlen. A szerzők törekvése annak felvázolására irányul, hogy az egyes szervek, szervrendszerek betegségeinek kivizsgálásában mely módszerek, milyen sorrendben, milyen megbízhatósággal és mekkora kockázat árán alkalmazhatók a betegek gyors, ugyanakkor a lehetséges mértékig kockázatmentes és költséghatékony gyógyítása érdekében. Mindazonáltal a bőséges képanyag hozzásegíti a terület iránt különösen érdeklődő olvasót is ahhoz, hogy tudásvágyát is kielégítse. Az orvostanhallgatók és a szakvizsgára készülő orvosok számára ez a könyv vezérfonalként szolgálhat, melyre felfűzhetik a számos más hazai és külföldi szakkönyvből megszerzendő tudásukat.