E könyv egyes tematikus tanulmányokba illesztve mutatja be az ezredforduló több mint 10 éves időszakát, a Magyarországon végzett felmérések alapján készült összegzéseket elméleti háttérrel.
A tanulmányok közös alapját képezik a kockázatok, a rizikómagatartás és azok következményei, illetve különböző okok miatt hátrányos helyzetbe került emberek viszonyát a szexhez (serdülők, intézeti fiatalok, értelmi sérültek, prostituáltak, melegek stb.). Olyan kockázati tényezők kerülnek így egy sorba, amelyeket általában nem együtt kezel a tudomány: a serdülőkor, amelyen mindenki átesik, a szexuális erőszak, amely kriminális kategória, a prostitúció, amelyet sokan ma is csak erkölcsi kategóriának, devianciának tartanak, illetve a homoszexualitás, amely egyszerűen kisebbségi magatartás, de - sajátosságainál fogva - növeli az e kisebbséghez tartozó fiatalok veszélyeztetettségét.
Hogy milyenné válik valakinek a szexuális kultúrája, az a nevelés függvénye, mely történhet akár verbális, akár non-verbális úton. A nevelés színtere általában a család, illetve az ott látott és átélt minták lesznek dominánsok egy fiatal ember életében. Azonban a családi nevelést mindig kiegészítette a közösségi nevelés, amely lehet spontán, de a zárt közösségekben szervezett formában fordul elő pl. a családhoz közelálló idősebb emberek, csoportok (női-férfi csoportosulások), vagy az elmúlt 200 évben iskolai oktatás keretében. E tudományt közel száz éve nevezzük szexuálpedagógiának.
Jelen munkában a legújabbkori különböző szexuális oktatási módszerekről és eredményekről, a szexuális szocializációról az egyes témáknál olvashatunk.