A Tömpe család neve sok szálon kötődik a huszadik századi magyar politikatörténetet meghatározó eseményekhez. Az egyik ág Kelet-Romániát is megjárt erdélyi származású, a másik, „anyaországi” zsidó gyökerekkel is rendelkezik. Tömpe István családtörténete ott kezdődik, amikor ez a két ág ugyan még nem ért össze, de már minden készen áll ahhoz, hogy egymásra találjon.
A család férfitagjai, a szerző apja és testvérei a köztársaságiak oldalán harcoltak a spanyol polgárháborúban, közülük később az egyik testvér titokzatos körülmények között végleg eltűnik. A családban az ő sorsát a mai napig „titkos” dél-amerikai küldetéshez kötik. A Rákosi-érát követő időszakban, már a Kádár korszakban, de még a „puha diktatúra” kezdetén a másik testvér – a szerzőre gyerekkorában nagy hatást gyakorló nagybáty – tiltakozik a csehszlovákiai beavatkozás ellen, gyanúba keveredik, és a Vörösmarty téri irodaházban fegyverrel vet véget életének.
A történelem során a család valamennyi tagja közéleti szerepet is vállalva ugyan megússza Rákosi diktatúráját, Apja Kádár János hűséges támogatója, aki ha el is fogadja őt, igazán bizalmi szerepet nem szán neki. A szerző, apja árnyékából egyre jobban kikerülve közgazdászként dolgozik itthon és külföldön, rendszeresen előadásokat tarthat a Genfi Egyetemen, 1988 és 1990 között pedig kormányfőtanácsos, privatizációs kormánybiztos, pénzügyminiszter helyettes is.
A kiváló, több nyelvet beszélő, külföldön tapasztalatot szerző, nemzetközi szinten is jegyzett gazdasági szakember számára a rendszerváltás – kezdetben legalábbis úgy tűnik – hozza meg a képességeinek megfelelő lehetőséget, és a gazdasági rendszerváltók egyik kulcsfigurája lehet. A külföldet, elsősorban a privatizációban érdekelt nyugati országokat bejáró-kijáró gazdaságpolitikus miniszterhelyettes, az Állami Vagyonügynökség első igazgatója lesz…

Tömpe István könyve a családtörténet és a memoár sajátos keveréke. A szerző, mint legalább két történelmi kor tanúja, politika és gazdasági rendszerek törvényszerű bukásának történetét családja és saját személyes történetén keresztül éli meg és írja le. Nem tehet mást akkor sem, amikor a rendszerváltó évek történéseinek kulisszatitkaiba avat be bennünket, hiszen mindenütt ott volt, ahol változtatni, alkotni akart a társadalom, de azt is érzékeli, amikor elherdálni, vagy lerombolni akartak önös, vagy pártpolitikai érdekből – az elitek. Könyve a jelenkor történelmi bukásainak is hiteles tükre.