Szilágyi Zsolt a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelmi Intézetének adjunktusa, az MTA BTK Lendület Tíz Generáció Kutatócsoport tagja. Kutatási területe a 19-20. századi magyar város- és társadalomtörténet, illetve Európa és a Kárpát-medence történeti földrajza. Jelen kötete nem a megszokott képét nyújtja az alföldi tájnak. Lapjain olyan, egymás mellé illesztett "röntgenfelvételek" sorakoznak, melyeken keresztül feltárulhat részben a századfordulós, részben a két világháború közötti trianoni Alföld eddig sok tekintetben ismeretlen anatómiája. Azok a gazdasági-társadalmi-földrajzi szövetek (struktúrák) válnak érzékelhetővé - a kvantitatív történetírás módszereivel -, amelyek korábban rejtve maradtak. Az elmúlt évtizedek digitális forradalma, az adatok tömeges feldolgozása, a térinformatikai eszközök alkalmazása és a tudományterületek között megélénkülő tudástranszfer mind-mind egy eddig ismeretlen múlt elbeszélése előtt nyitnak ajtót. Vajon valóban elmaradott, fejletlen volt Kárpát-medencei viszonylatban az Alföld, ahogyan azt a történeti kánon még mindig tartja? Trianonnak valóban olyan súlyos gazdasági következményei voltak Magyarországra, az Alföldre nézve, mint ahogyan azt történetírásunkban a közelmúltig uralkodó veszteségnarratíva sugallta? Milyen jelentés tulajdonítható a táji átalakulás folyamatában a többszöri éghajlatváltozásnak az elmúlt századok alatt? Mit jelent az alföldi modernizáció, és ebben milyen szerep jutott a tanyáknak, a vasútnak és a vízszabályozásnak? Hogyan alakult át a táj társadalma, milyen volt a 20. század első harmadában az alföldi vándormozgalom? Végül hogyan jellemezhető, értelmezhető a településhálózaton belül a piacközpontok helyzete és szerepe közvetlenül Trianon után?