A szerző korábban megjelent, de szűkebb szakmai közönséghez szóló Mindszenty-kutatásainak eredményeit ez a kötet immár a legszélesebb közönség elé tárja, benne az Amerikai Egyesült Államokban és Londonban őrzött, idáig ismeretlen levéltári forrásokat értékeli. A britek már 1946-ban arra a következtetésre jutottak, hogy a bíboros politikai téren a történelmi pozícióját messze meghaladóan cselekszik. Később a budapesti amerikai nagykövetség egész apparátusának naponta, a washingtoni tisztviselőknek pedig szinte hetente kellett foglalkozniuk a bíboros ügyeivel: elhelyezésével, ellátásával, egészségi állapotával, napi sétájával, a menedéki feltételek betartatásával, a bíboros kapcsolattartási kísérleteivel, az amerikai elnökökhöz és a római pápákhoz írt több mint kétszáz levelének továbbításával. S azzal is, ami őket legjobban érdekelte: hogyan gondolkodik a menedék elhagyásának feltételeiről. Az amerikai levéltári anyag feldolgozásával így egyre közelebb kerülünk Mindszentyhez, az emberhez. A kutatások kiemelt felismerései közé tartozik, hogy a menedékes helyzetet nem lehet csak a bíboros szemszögéből értékelni, hanem tekintettel kell lenni a neki nyújtott menedék feltételeire és a budapesti amerikai misszió helyzetére is. Ez a komplexebb értelmezés érzékenyen mutat rá, hogy a majd' 15 éven át tartó állapot csak akkor szűnhetett meg - és szűnt is meg ötven esztendeje -, amikor az USA, Magyarország és a Vatikán kormányzata, valamint maga a főhős is egyetértettek abban, hogy a menedékes helyzet felszámolására megérett az idő. A felkutatott források alapján Somorjai Ádám új könyve ezeket a szempontokat vizsgálja.