Sólyom Schwarcz László (Pinchász Srágá ben Eliézer ben Dövajró) évtizedekig, egészen haláláig dolgozott ezen a könyvön. Soha nem akarta, de nem is tudta elfelejteni, hogy 1940 - 45 között 418 testvérüket vesztették el. A könyv megemlékezik a kiváló rabbikról, de közli az egykori templomi szokásokat, sőt azokat a neginákat - dalokat, amelyek közül többet ma mi is énekelünk, ilyen a Löcháj Ajlomim, de sorolja a különböző foglalkozásokat, amelyeket a hívek űztek, nem megfeledkezve a mesteremberekről, akiknek kiváló tudásuk révén tevékenységüket alkotásnak minősíti. A könyv "Előszavában" áll egy mondat: Kiskőrösön a II. világháború nem zsidó áldozatainak nevét felsoroló emlékmű alján egy kisbetűs felirat tudatja: "Kegyelettel emlékezünk a 422 zsidó mártírra".
Ennyi és nem több. Ezért íródott a könyv.