A magyar holokausztkutatás a Délvidékre vonatkozóan máig főként az 1944 márciusa utáni gettósítások és deportálások történetét tárta fel. Margittai Linda munkája az ezt megelőző, jóval tágabb időszakot átfogóan, 1941 áprilisától 1944 tavaszáig elemzi a délvidéki "zsidókérdést", a magyar hatóságok délvidéki zsidópolitikáját. Hazai és délvidéki levéltári kutatásai alapján szemlélteti, hogy Magyarország többi revíziós határrégiójához hasonlóan a visszafoglalt Délvidék is egyfajta gyakorlóterepként szolgált azokhoz a radikális antiszemita kezdeményezésekhez, amelyeket a magyar politikai vezetés egyelőre nem akart vagy nem mert a hivatalos állami antiszemita politika rangjára emelni, és országszerte, különösen az anyaországban megvalósítani. A visszaszerzett soknemzetiségű határterületeken viszont alkalom nyílt az ilyen irányú kísérletekre: a területi expanziót kísérő képlékeny viszonyok, a civil állami struktúrák és a polgári jogrend átmeneti hiánya, valamint "a háború ködében" végrehajtott etnonacionalista nemzet- és államépítő, illetve etnikai homogenizációs törekvések lehetővé tették ezeket. Amikor azonban e kísérletek korlátai és buktatói nyilvánvalóvá váltak, az állami vezetés a radikális antiszemita eljárásokat az anyaországra jellemzőbb, visszafogottabb keretek közé terelte.