Az 1858-ban, Esztergomban megrendezett tartományi zsinat új lökést adott zsinatok tartására a Magyar Királyság területén. Hamarosan két egyházmegyei zsinat is követte: Esztergom (1860) és Pécs (1863). Girk György pécsi püspök - Scitovszky János esztergomi érsek pécsi utódja - 1859-ben szerette volna először összehívni a zsinatot elődje 1848-as nyomdokain haladva, de a háborús viszonyok miatt el kellett halasztania, és majd csak négy év múlva érett meg az idő a megrendezésére. Pécsett ezt megelőzően 1714-ben tartottak utoljára zsinatot, vagyis 149 évvel korábban. Az 1863. évi zsinaton a megyéspüspökkel együtt 58 meghívott vett részt, a papság egynegyede, hogy egyfelől kihirdessék a tartományi zsinat határozatait, másfelől pedig új határozatokat alkossanak. A háromnapos zsinat nem pusztán az új határozatok követését jelentette, hanem megerősítette a lelki kapcsolatot a püspök és a papság, a papság és a hívek között. Pasztorális hatása jóval túlmutatott a betűkön. A zsinati aktákból világosan kiderül, mindenki nagyon óhajtotta az egyházmegye lelki megújulását. Girk püspök az utolsó zsinati napon elhangzott beszédét így fejezte be: "Tisztelt testvérek és Krisztusban igen szeretett fiaim! A feladatunk végéhez értünk, és a gyűlésnek véget vetünk, teljes szívünkből kérjük és könyörgünk: azt a hatalmas és jó Isten jóra fordítsa, és parancsolja meg, hogy a fáradozásunk nekünk, ennek az egyházmegyének és az egész egyházának szerencsés eredményt hozzon. Ámen." A zsinati dokumentumok összegyűjtését és elemzését "A magyar katolikus egyház zsinatai és nagygyűlései 1790-2010" című OTKA-program keretében Damásdi Zoltán (levéltáros, Pécsi Egyházmegyei Levéltár) végezte el.