A HVG (korábban Heti Világgazdaság) 1979-es alapítása óta mind példányszámát, mind olvasottságát tekintve hazánk vezető közéleti, gazdasági-politikai hetilapja. Mindmáig a lakosság több kulcsfontosságú rétegének rendszeres hír- és információforrása, üzleti döntéseinek befolyásolója. Híreivel és elemzéseivel hetente több mint 1,5 millió embert ér el a különböző nyomtatott és digitális platformjain. A HVG a Világgazdaság című napilapból nőtt ki. A napilap szerkesztőségének egy részéből, a Magyar Kereskedelmi Kamara hetilapjaként – és annak finanszírozásában – megalakult a Heti Világgazdaság, melynek első száma 1979. június 9-én jelent meg. A HVG nevével, fejlécével egyaránt kinyilvánította, hogy a napi Világgazdaság utóda, folytatása. A HVG rövidítés 1981-ben jelent meg, de egészen 1988-ig a rövidítés mellett a Heti Világgazdaság felirat is látható volt. A HVG alapító főszerkesztője a Világgazdaság egyik rovatvezetője, Vince Mátyás lett. A HVG a The Economist, a Time, a Newsweek és a többi nagy heti hírmagazin háromhasábos tördelését vette át, és követendő példának tekintette a figyelemfelkeltő címlapot. Közvetlen mintaadónak leginkább az angol The Economist számított. Az akkor még csak 32 oldalas HVG Heti Világgazdaság közérthető, színes, érdekes hetilap kívánt lenni úgy, hogy cikkeit olvasva a gazdasági életben jártas embereknek és a közgazdaság-tudomány művelőinek se kelljen bosszankodniuk egy-egy fogalom, esemény vagy jelenség túlzottan leegyszerűsített megfogalmazása láttán. Közlendőjét a szöveg és a képek szükséges egyensúlyával kívánta tárgyalni, a hazai gazdaság szemszögéből és érdekében, figyelve és rátapadva a világ eseményeire, folyamataira, az újdonságokra. Egy olyan kritikus szellemű lap született, amely megmutatta a dolgok mindkét oldalát, tények és nem jelzők segítségével bírált vagy dicsért.

Az olvasók körében nagyon rövid időn belül pozitív visszhangra talált az újság. Az 1979-ben 15 000-es nyomott példányszámmal induló Heti Világgazdaság a nyolcvanas években évről évre növelte az eladott lapok számát, és 1984-ben a terjesztésre átadott példányszám már meghaladta a százezret. Furcsa módon éppen a magyar gazdaság helyzetének rosszabbodása kedvezett a lapnak, szaporodtak a kényes kérdések és a HVG igyekezett megkeresni a módját, hogy mindezekkel lehetőleg köntörfalazás nélkül foglalkozzon. A HVG a nyolcvanas évek második felében élte első fénykorát, az eladott példányszám évről évre nőtt.

A HVG népszerűségét akkor (és ma is) a lap kritikus hangneme segítette elő, és az, hogy a legfontosabb témákat különböző szempontokból és közérthetően mutatta be. A lap imázsát egy csipetnyi humor, a szellemesen megszerkesztett címek és karikatúrák tették és teszik teljessé. Mindig is nagy jelentősége volt a címlapoknak is, amelyek plakát módjára támadtak, gondolkodásra ösztönöztek és esetenként nevettettek. A HVG megmutatta a politikai folyamatok gazdasági következményeit is, nem fogadták el a korlátokat, ha valamit betiltottak, igyekeztek utánanézni, miért tették. Az új politikai helyzetben a korábban létező lapok – mint a HVG – már lé­nyeges tartalmi és ideológiai kötöttségek nélkül közölhettek írásokat. A negyvenes évek óta érvényesülő rendszert lényegében véve konzerváló 1986-os sajtótörvényt (1986. évi II. törvény) az 1990. évi XI. tör­vénnyel módosították, és kimondták, hogy a korábbi szabályozással ellentétben időszaki lapot már nemcsak jogi személy, hanem természetes személy is indíthat. A már piacon levő lapok, kihasználva a törvény adta lehetőséget, önál­lósították magukat. 1989-re datálódik a HVG Kiadói Rt. megalapítása is. 1994-ben a szerkesztőség és a cég munkatársai felvásárolták a cég részvényeit, lényegében a HVG tulajdonosaivá váltak. A rendszerváltás után rengeteg új lap jelent meg a magyar sajtópiacon, szabadabb, nyíltabb, kritikusabb lett a hangvétel, mint korábban, a HVG pedig élt a történelem adta lehetőséggel, és kihasználta azt az előnyét, hogy – sok más újságtól eltérően – nem kellett váltania, nem kellett szembe fordulnia korábbi önmagával. A HVG azért tudta megőrizni a népszerűségét, mert a rendszerváltás alatt és után ugyanolyan objektív tudott maradni, mint amilyen a rendszerváltozás előtt volt. A HVG példányszámát tekintve ebben az időben érte el tetőpontját. 1989-ben 175 ezer példánnyal büszkélkedhetett. Ekkor a bevételek 55%-át a hirdetések fedezték, és a lap presztízsét talán azzal írhatjuk le a legrövidebben, hogy egy-egy hirdetés el­helyezéséért ekkortájt 2-3 hónapig kellett várni. A HVG sikerének igazi garanciája az volt, hogy hétről hétre beváltotta olvasóinak tett ígéretét, miszerint objektíven és közérthetően számol be a fontos eseményekről. A HVG megőrizve formáját, igyekezett „fejlődni a korral”, és az olvasói, valamint a hirdetői igényeknek is megfelelni.

A HVG 1996-ban az elsők között jelent meg az interneten. A HVG Online verziójának elindítása az időközben az Egyesült Államokat és a Világbankot „megjárt”, egykori alapító-főszerkesztő, Vince Mátyás nevéhez fűződik. Az internetezők száma ekkor még igencsak alacsony volt Magyarországon, ennek megfelelően a HVG online verziójának is alig pár száz fős volt a heti látogatószáma. 2003-ban a német Westdeutsche Allgemeine Zeitung (WAZ, később Funke) többségi tulajdont szerzett a HVG Kiadó Rt.-ben. A WAZ tulajdonszerzése ellenére megmaradt az eredeti menedzsment, és a lap is megőrizte szerkesztőségi függetlenségét. A 2008 végén kirobbant gazdasági világválság teljesen felforgatta a hazai hirdetési piacot, aminek drámai hatása volt a hazai médiavállalkozások így a HVG hirdetési bevételeire is, miközben a lapeladásokból származó bevétel is egyre csökkent. Mindeközben ugrásszerűen bővülni kezdett a hvg.hu látogatószáma. A HVG online híreit 2004-ben még alig 10 ezer, 2006-ban már több mint 100 ezer, 2013-ban pedig már csaknem 600 ezer fő olvasta hetente.
Főszerkesztők:

1979–1988: Vince Mátyás
1988–2005: Lipovecz Iván
2005–2009: Réti Pál
2009–2014: Vass Péter
(Forrás: Wikipédia)