Cesare Annunziatáról mellébeszélés nélkül elmondhatjuk, hogy öreg és cinikus, kibírhatatlan ember. Hetvenhét éves, öt éve özvegy, két gyermek apja: a fia galériatulajdonos és homoszexuális, a lánya ügyvéd és neurotikus. Őmaga sokféle munkát kipróbált, de főként könyvelőként dolgozott, amit gyűlölt is kellőképpen. Nápoly Vomero negyedében él, ahol „a levegő elég tiszta, és nyáron is friss”.

Cesare úgy döntött, fütyül másokra és a sok álomra, amely előtt becsukta az ajtót. Nem fecsérel sok időt arra, hogy mérleget vonjon az életéről. Napjai nyugodtan telhetnének: olykor egy-egy pohárka bor Marinóval, a második emeleti neurotikus kis öreggel, olykor egy kis nem kívánatos csevegés Eleonorával, a házbéli macskás nővel, olykor a testi szenvedély fellángolásai Rossana, az érett korú ápolónő karjaiban. Ám egy nap a társasházba érkezik a fiatal és rejtélyes Emma a férjével, egy gyanús egyénnel, aki nagyon más, mint a felesége. Cesare azonnal megérti, hogy a párral valami nincs rendjén, és persze, hogy nem akarna beleavatkozni mások életébe, hacsak nem az Emma szomorú szemében bujkáló néma segélykérés miatt...

És a hetvenhét éves Cesarét megkísérti a boldogság, amikor lerombolja a cinizmusból maga köré épített falat, és élete kockáztatásával segít a bántalmazó férj elöl menekülő, fiatal szomszédnőjének.
Szívet melengető, nagyvárosi történet arról, hogy sokféleképp élhetjük meg időskorunkat.

Van, aki óvatosan kel át az életen, kerülve minden veszélyt, de az élvezetet és a boldogságot is. És van, aki hetvenévesen kinyílik az idáig megközelíthetetlen világ előtt, mint Cesare Annunziata.


Lorenzo Marone nápolyi író, aki ügyvédi pályáját adta fel az irodalom műveléséért. Ez az első műve, amely rögtön hatalmas sikert aratott Itáliában, filmet is készítettek belőle.