Hogyan képzelhető el egy olyan kritikai társadalomelmélet, ami a magyar társadalomfejlődés sajátosságiból indul ki? Mi köze az állampolgári szocializációnak és az autonómia kialakulásának a késleltetett modernizáció problematikájához? Miként használhatók fel e kérdések vizsgálatához az olyan társadalomelméletek mint Habermas kommunikatív cselekvéselmélete, Bourdieu habitus- és mezőelmélete, Luhmann rendszerelmélete, Honneth elismeréselmélete, Latour cselekvő-hálózat elmélete vagy White hálózatelmélete, valamint az olyan fenomenológiai elemzések mint Lévinas morál születésére, Arendt politikai cselekvésre vagy Merleau-Ponty és Waldenfels vad értelemképződésre vonatkozó vizsgálódásai? Hogyan kapcsolhatók egymáshoz e különböző szerzők eltérő problémából kiinduló, többféle gondolkodói hagyományban gyökerező gondolatai? Mi következik mindebből a modernizáció logikájára és a hazai társadalom kordiagnózisára vonatkozóan? Ezeket a kérdéseket kutatja Sik Domonkos, A modernizáció ingája című könyve.