Históriák, történetek házakról és bennük valaha élt emberekről. Egykori lakóik között voltak hírességek (köztük hírhedt bűnöző) és voltak hétköznapi emberek. Egy közös bennük, a házakban és lakóikban: budaiak.
A fővárost, Budapestet Budára és Pestre osztó Duna nem egyszerűen földrajzi választóvonal. Időszámításunk első négy évszázadában itt húzódott a Római Birodalom határa, a limes, amely az Északi-tengertől a Fekete-tengerig vágta ketté Európát. A limesen innen (Rómából nézve honnan máshonnan) terült el a kor kultúrvilága, az Imperium, azon túl a Barbaricum. S ez a történeti-kultúrtörténeti határ nem múlt el a Római Birodalommal. Megismétlődött az első keresztény birodalom, a Karoling Birodalom keleti határában. Sőt, míg a limesen innen élők inkább borivók, odaát inkább sörivók. Buda mindig belül volt ezen a virtuális határon, Pest mindig kívül. Ez a belül levés lehet az évszázadok óta újratermelődő budaiság tudatfölényének alapja.
Bennem is, aki csaknem negyven éve élek a fővárosban, ebből harmincat Budán. A munkahelyem viszont mindvégig a limesen innen volt. Egyszer került ez csak veszélybe, amikor a főnököm az Akadémia elnöke lett, és kapacitált: tegyem át a dolgozószobámat a Roosevelt térre. Ezt nem nagyon akartam, s végső érvem a limesre és az odaát elterülő Barbaricumra vonatkozott. Ezt az érvet nem lehetett überelni: maradhattam a limesen innen.

Pótó János