Bevezető

Pest frekventált területeiről már nagyon sokat írtak, újságcikkek tömege jelent meg a kerületről és számos könyvet is kiadtak a Belvárosról. Akkor minek még egy? – kérdezheti joggal az olvasó. Hát természetesen azért, mert én máshogy látom ezt a környéket. Egyrészt gyerekkorom óta vannak emlékeim és élményeim erről a vidékről, másrészt azóta is olyan sok változás történt, hogy ma egészen más a képe a kis utcáknak és a nagy tereknek egyaránt.
Ebben az összefoglalóban tehát elmesélem, mi mindent éltem meg az 50-es évektől máig Pest város közepén (az Egyetemi templom szinte a mértani középpontja Pestnek!). Másrészt a régi képeslapok és fotók gyűjtésének szenvedélye olyan csodálatos pillanatképekhez és utcarészletekhez juttatott, amelyeket nagyon ritkán lehet megtalálni a korábbi leírásokban.
Mindezekből szándékozom összeállítani az Én Belvárosomat kisebb epizódok, érdekes régi képeslapok és személyes emlékek alapján a Papnövelde utca környékéről, mivel a családom itt (a 8. számú házban) élt 50 éven keresztül, a 30-as évek végétől 1992-ig - kisebb-nagyobb megszakításokkal, de állandó jelenléttel. A környéknek szinte minden háza rejtett érdekességeket, ezért a hatókört önkényesen kiterjesztettem a Kossuth Lajos utca és a Kálvin tér közötti területre – és még így is csak szubjektíven szemezgetek a rengeteg lehetőségből - a számomra fontos, érdekes emlékek közül. (Tervezetten elkerültem a Váci utca üzleteit, vendéglőit és egyéb érdekességeit, mert ennek egy külön könyvet kellene - végre valakinek – szentelni!)
A dolgozatomban szereplő emberekről pedig Kosztolányi Dezső jutott eszembe, aki Négyesy László volt tanárára emlékezve a következőket írta:
„Mindig lelkesedett és lelkesített. Lélekben nem is öregedett meg. Az elfásulás a középszerűek előjoga.
Csak személyes emlékeim ezek. De azok, akiket szeretünk, személyes emlékeinkben élnek bennünk. Velük pedig életünk egy darabját temetjük el.”

Természetesen ez a Belvárosi séta sok éttermet és gasztronómiát is tartalmaz!!!