Bevezető - miért éppen az asztaltársaságokról szól ez a könyv?

A gasztronómia, ennek kialakulása és története hosszú idő óta foglalkoztat, részben ezért is választottam a saját bemutatásomra, munkám megnevezésére a „gasztronomus” jelzőt, mely ugyan nem szerepel a magyar foglalkozások jegyzékében, de jól jellemzi az engem érdeklő hatalmas kultúrtörténeti terület tartalmát. Régóta meggyőződésem ugyanis, hogy a gasztronómia az emberi kapcsolatok, közösségek fő területe, ahol az emberek találkozásai, beszélgetései sokszor a fehér asztal mellett zajlanak, és ezáltal az ételek – szakácsok, éttermek, körülmények stb. – is jelentős szerepet kapnak a találkozásokban. A lényege azonban a kedvelt emberekkel, a „hasonszőrűekkel” együtt töltött idő, kellemes és tartalmas beszélgetések, véleménycserék.

Például miért pont a „gasztronómia” kerül ismét terítékre, mikor az utóbbi években olyan könyváradat öntötte el a boltokat és az olvasókat, ami már erős túlzás. Nos, a jóból sohasem elég – lehetne a vulgáris magyarázat –, tehát a téma elvisel bármilyen mennyiségű újabb kiadványt. Hiszen enni is naponta háromszor szoktunk! A könyvből azonban – remélem – kiderül, hogy itt a már-már közhelynek számító gasztronómia fogalmának tisztázására, a részterületek bemutatására is vállalkoztam. Én ugyanis – francia és angol gasztronómok és filozófusok tanai alapján – sokkal szélesebben értelmezem a jelenséget, mint amit általában belegondolnak és beleértenek az emberek.