A kötet Markulik József (1935–1994) képzőművész kéziratban maradt hagyatékát és illusztrációit tartalmazza. A szerző az 1970-es évek vajdasági konceptualista képzőművészetének jeles alkotóegyénisége, aki elzártsága és túlzott önkritikája miatt nem bontakozhatott ki igazán. A tökéletességre törekedve sok munkáját megsemmisítette. Részt vett a vajdasági művésztelepek munkájában, és 1972-ben Zentán bekapcsolódott az alakulóban levő EK - Képzőművészeti Kísérleti Csoport munkájába. Ekkor ismerkedik meg a konceptuális művészet elméletével. Elhagyja a klasszikus képzőművészeti kifejezőeszközöket és az expresszív rajzmodort, és konceptuális kísérleteket végez a fotográfia, a képvers, a művészkönyv, a xerox, a talált tárgyak és a mozgókép területén. Írásai közül az egyik legértékesebb A vizuális kommunikáció és a képzőművészeti nevelés (Magyar Szó, 1978. január–augusztus).