Ez az Évkönyv egy negyven évvel ezelőtti folyóirat nevét írja fel címéül. Holott nem visszatekintés, nem is régi írások gyűjteménye, hanem új kezdeményezés. Miért ismétli mégis az egykor nevet?
A kötet szerkesztői - Lakatos István, Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes - szerint azért, mert részben azok szerkesztették ezt is, akik a folyóiratot szerkesztették, és részben azok szerepelnek benne, akik a régi folyóiratban szerepeltek. "Valamit folyta tehát ez az Évkönyv - mondják bevezetőjükben -, ami sok évvel ezelőtt abbamaradt, hamvába hol, mégpedig - tudtuk - nem magától, hanem a körülmények kényszere miatt." Lengyel Balázs, az egykor szerkesztői így pontosítja ezt: az Újhold "kétéves létezése, hét száma kezdet volt csupán, vázlat egy elképzelt irodalomról, melynek vonalai függve maradtak a levegőben, mint egy ház betonváza, az is jobbára csak tervrajzon. Fontossága attól nőtt meg, hogy már sok-sok évvel megszűnte után volt írói megszenvedett, de kimagasló műveikkel a félbemaradott kirajzolták, imagináriusan megépítették a házat, az otthont, amely megillette volna őket növekedésük idején, ha a történelem kevésbé mostoha."
Ezt az Évkönyvet a régi alapokon, de az elmúlt idő tanulságait tekintetbe véve terveztük. Nemcsak az a bizonyos, ma már tekintélyre szert tett régi generáció tagjai vesznek részt benne írásaikkal, hanem a fiatalabb, sőt a legfiatalabb írók reprezentásai is. A szerkesztők a különböző évjáratok, csoportok irodalmi együttélésére, sőt általában a magasabb színvonalú kulturális együttélésre kívánnak általa egy sajátos és régóta hiányzó módozatot adni - a folyóirat negyvenéves évfordulóján. Egy módozatot, amelyet az olvasók támogatásával idővel folytatni és továbbfejleszteni kívánnak.

Újhold-évkönyv 1986/1.

Pályakezdő fiatalok egy csoportja, 1946 nyarán, Újhold címen folyóiratot alapított. Az évnegyedes kiadvány 1948 közepéig jelenhetett meg. Főszerkesztője Lengyel Balázs volt, az első szám szerkesztőtársai Mándy Iván, Pilinszky János és Rába György. A társszerkesztők névsora később változott, a lap irányzata nem. Azoknak a jobbára huszonéves, egyetemes humanista világnézetű költőknek, prózaíróknak fóruma maradt, akik ízlésük műveltségük folytán a Nyugat hagyományihoz kapcsolódtak. Negyven év távlatából tekintve vissza erre a vállalkozásra, mind többen fölismerik, hogy az Újhold szerzői közt, a nehéz körülmények ellenére, feltűnően sokan bizonyultak irodalmunk maradandó értékének. Ez adja meg ma a rangját, hitelét.
Az a fokozott érdeklődés, amely az Újholdat és szerzőit az olvasóközönség és az irodalomtörténet körében övezi, tette lehetővé, hogy a régi vállalkozást, ha nem is folyóirat, de évkönyv formájában a három szerkesztő folyamatosan felújítsa. Az Újhold-Évkönyv első kötete 1986 könyvhetére jelent meg, munkatársai körét ismét jelentősen bővítve. Az évkönyv második kötetét most veheti kezébe az olvasó.