Bársony István természetimádó vadásznak tartotta magát, és ez az önmeghatározás jól kirajzolódik ebben a válogatáskötetben is. A természetimádó vadászról azt kell tudni, hogy „vad nélkül sokszor tér haza, de hangulat nélkül sohasem. Nincs az esztendőnek olyan szaka, a napnak olyan órája, perce, az időjárásnak olyan szeszélye, hogy a nyílt szemű és fogékony lelkű megfigyelő mindig és mindenütt meg ne telnék a természet gyönyörűségeivel.”

A vadászat szeretete Bársony Istvánnál családi örökség volt: édesapja vezette be ebbe a világba, amely aztán az egész életét meghatározta. Nyolcéves korában lőtte első vadját, s tizenhárom esztendősen vált önálló vadásszá. Később azután hazánk szinte valamennyi tájegységén vadászott, élményeit papírra vetette.

Termékeny író volt, írt elbeszélést, rajzot, regényt és főképpen természetleírást és vadászrajzot. A Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Főleg vadásztörténeteivel aratott sikereket. Hangulatos írásai ritka természetismeretről tanúskodnak, színes stílusuk révén a közönségnél nagy kedveltséget szereztek Bársony Istvánnak.

E kötet a négy évszak változó keretében vonultatja fel a pazar tájleírásokat, a költői hangulatokat, a hasznos gyakorlati tudnivalókat – és persze az állatokat: olvashatunk többek között vaddisznó-, szarvas-, őz-, medve-, farkas-, szalonka- és vadlibavadászatról, valamint hűséges vadászebekről.

„Aki a hangulatokból jobban kiveszi a részét, az a természetimádó; de a vadász az, aki mindenüvé elvezet, ahol a hangulat megterem.”