"Az obszcén az "udvari szerelem", a fin' amor megjelenésével egy időben kezdődik az első trubadúr, Aquitániai Vilmos költészetében. Vilmos herceg egyszerre írt trágár verseket és a hölgyeknek való alárendelődést hirdető, udvari szellemű költeményeket. A szent és a profán tehát együtt jár, a trubadúrok másolói még csak el sem különítették külön gyűjteményekben a különféle felfogású verseket. A szép szerelemmel, a "szenttel" már korábban megismerkedhettünk a Tavaszidő édessége című kötetben. Az Udvariatlan szerelem című antológiában most a profán oldal mutatkozik be." (Bánki Éva)