András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a 30-as évek párizsi bohéméletébe, mint amilyen váratlanul sodorja magával aztán a világégés. Munkatáborról munkatáborra, küszködve kapaszkodik az egyetlen szerelembe. Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges eszmék Magyarországáról Párizsba kénytelen menekülni, ahol egyik pillanatról a másikra felnőtté kell válnia. Gyerekeik már a háború idején születnek, ők pedig a földi poklokkal csatáznak életükért és egymásért, mindnyájuk túléléséért. Olyan emlékekre tesznek szert, melyek kitörölhetetlen nyomot hagynak generációk örökölt sorsában. Julie Orringer a holokausztot túlélő magyar nagyszülei történetének állít emléket megrázó, nagy ívű családregényében.

Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak: szükségünk van valakire a boldogsághoz és a boldoguláshoz.