A Nobel-díjas író pályája első szakaszában írt regénye a felelősség, az emberi szolidaritás, az egyértelműen megformált világszemlélet kérdését feszegeti. Főhőse, a német hadifogságból hazatérő festőművész, Sammy Mountjoy drámai felfedezést tesz: cserben hagyott szerelmese, Beatrice megőrült, és már hét esztendeje egy elmegyógyintézet lakója. Mountjoy úgy érzi, minden valószínűség szerint az ő árulása billentette ki Beatrice lelki egyensúlyát, s végiggon-dolja az életét, azt kutatva, hol is követte el a végzetes lépést, amely Beatrice-t az áldozatává tette.
Megrendítő költői allegória a szabad akaratról.