A Fikusz és az Antikrisztus George Orwell 1935-ben írott, második regénye, mely magyarul most jelenik meg elsőként a Kiadó Orwell-sorozatának kilencedik köteteként, Lázár Júlia avatott fordításában. Lázadó ifjú hőse Gordon Comstock, londoni költő – sokban az író hasonmása – a pénzvilág zsarnokságából akar kitörni, ezért otthagyja ígéretes állását az „Új Albion” reklámügynökségnél, s a nyomort vállalva inkább egy kopott antikváriumba szegődik eladónak, csakhogy eközben megírhassa nagyreményű művét: a Londoni örömöket. A regény az ő külső, belső hányattatásait kíséri nyomon izgalmas fordulatokon és felismeréseken át egész a végkifejletig: amikor várandós hitvesével, Rosemaryval együtt új otthonuk háziszentélyébe az „Antikrisztus” helyett inkább a „fikuszt” állítják... A harmincas évek bizar londoni milliőjét elevenen megidéző regényből pár éve sikeres brit-kanadai játékfilm is készült, melyet 2003 tavaszán Orwell születésének századik évfordulóján a budapesti közönség is láthatott „A költészet szárnyán” címmel. „Gordon végül eldöntötte: kétféleképpen lehet élni. Vagy gazdag lesz az ember, vagy elhatározásból nem lesz az. Lehet birtokolni és lehet megvetni a pénzt; végzetes hiba csak az, ha az ember imádja, és képtelen megszerezni. Biztosra vette, hogy ő sosem lesz képes pénzt csinálni. Még csak fel sem merült benne, hogy lehet olyan tehetsége, amit értékesíthet. Ennyit köszönhetett a tanárainak: beleverték, hogy csak egy lázadó kis senki, aki úgysem "viszi semmire" az életben. Elfogadta a tényt. Akkor viszont tényleg "semmire nem akarja vinni", egyetlen különleges célja lesz, hogy ne "vigye valamire". Jobb a pokolban uralkodni, mint a mennyországban szolgálni, sőt, ami azt illeti, a pokolban még szolgálni is jobb, mint a mennyben."