Szerb Antal mondta, ha kíváncsiak lennénk, miféle is az az „üvegharang ember”, vegyük csak elő Aldous Huxley bármelyik korai regényét. - Londonban járunk a húszas évek elején. Főhősünk, a polgárcsaládból származó Gumbril erősen keresi a helyét a világban, addig is elmegy tanárnak. És egy napon beüt az isteni szikra, felsejlik a tuti üzlet: légpárnákkal kibélelt nadrágot fog kifejleszteni és gyártani, amelyből természetesen igen hamar meg is fog gazdagodni (például a templomi padokban ücsörgök meg az irodisták vinni fogják nagyon). Fel is mondja rögtön az állását (persze ki van azért fejtve, hogy tényleg milyen rémesek a diákok, meg a tanmenet, meg a kijavítandó dolgozatok), apjához költözik, és nekikezd megvalósítani az álmát. Szép kis baráti társasága van különben: művészek, tudósok, újságírók, … csupa észember, aki a munkájában nem annyira sikeres, mint amennyire törekvő, az emberi kapcsolataiban viszont teljesen múlt és jövőnélküli, mondjuk sodródó, a pillanat hevében gondolattalan, elhamarkodott, vagy egyszerűen döntésképtelen.