A ma­te­ma­ti­kai iro­da­lom­ban a „Fel­ada­tok és té­te­lek” egy új mű­fajt te­rem­tett.

„A könyv­nek a fő célja, ami, re­mél­jük, nem el­ér­he­tet­len, hogy a ma­te­ma­ti­ka iránt ér­dek­lő­dő hall­ga­tó­kat az ana­lí­zis né­hány fon­tos te­rü­le­té­ről vett, mód­sze­re­sen el­ren­de­zett fel­ada­tok se­gít­sé­gé­vel hoz­zá­szok­tas­sa az ön­ál­ló gon­dol­ko­dás és ku­ta­tás mód­sze­re­i­hez és esz­kö­ze­i­hez. Úgy ter­vez­tük, hogy mind a diák, mind a tanár ki tudja elé­gí­te­ni az egyé­ni, aktív ta­nu­lás irán­ti igé­nyét. A diák a köny­vet saját ol­vas­má­nya­i­nak vagy tan­anya­gá­nak a ki­egé­szí­té­sé­re is hasz­nál­hat­ja, vagy tel­je­sen ön­ál­ló­an rész­le­te­sen fel­dol­goz­hat­ja a könyv ki­vá­lasz­tott sza­ka­sza­it. A ta­nár­nak jó se­géd­esz­köz a gya­kor­la­to­kon vagy sze­mi­ná­ri­u­mo­kon” - írják a szer­zők 1924-ben Ber­lin­ben.

Pólya György így em­lé­ke­zett vissza a könyv meg­írá­sá­nak ide­jé­re: „ez egy cso­dá­la­tos idő­szak volt, lel­ke­sen és fe­szült fi­gye­lem­mel dol­goz­tunk. Ha­son­ló volt a hát­te­rünk, Fejér Lipót ta­nít­vá­nya­ként mind­ket­ten fel­adat­meg­ol­dói vol­tunk a KÖ­M­AL-nak… Ez éle­tem fő műve, és Sze­gőé is.”

Lo­vász Lász­ló Kom­bi­na­to­ri­kai prob­lé­mák és fel­ada­tok című köny­vét ha­son­ló szel­lem­ben épí­tet­te fel.



Pólya György (1887–1985) a zü­ri­chi és a Stan­ford Egye­tem ma­gyar szár­ma­zá­sú pro­fesszo­ra, szá­mos ma­te­ma­ti­kai te­rü­let mű­ve­lő­je, a ma­te­ma­ti­kai he­u­risz­ti­ka és ta­ní­tás nagy­ha­tá­sú sze­mé­lyi­sé­ge, aki­ről vi­lág­szer­te több in­téz­ményt és díjat ne­vez­tek el.



Szegő Gábor (1895-1985) a ber­li­ni, majd 1938-tól a Stan­ford Egye­tem ma­gyar szár­ma­zá­sú ma­te­ma­ti­ka pro­fesszo­ra. Ma­gyar­or­szá­gon Fejér Lipót és Kürschak Jó­zsef ta­nít­vá­nya, a fi­a­tal Neu­mann János ma­gán­ta­ná­ra.



Az 1950-es évek­ben fo­lyó­ira­tot in­dí­tot­tak Stan­ford­ban a KÖMAL min­tá­já­ra.