Rubin Eszter tíz éve megjelent első regénye, a gasztrokulturális örökség irodalmi értelmezésével gazdagon átszőtt Barhesz megjelenése óta várták az olvasók ezt a nagyformátumú könyvet, amelyben úgy fonódik össze a szépirodalom és a gasztrozófia, akár a zsidó ünnepi kalács fonatai. Mákkal bőven megszórva.
A főzés soha nem csupán az ételről szól. Az ízek emlékeket hordoznak, egy ruganyos kelt tésztába bele lehet gyúrni megannyi örömöt és bánatot, egy tál étel gyógyíthat és békét teremthet. A receptek között megtaláljuk a szerző védjegyévé vált barheszt, a zsidótojást, a közel-keleti sabichot, és az otthon ízét idéző, klasszikus húslevest. Valamint olyan mágikus fogásokat, mint a sáfrányos diókrémmel töltött padlizsántekercs, vagy az áfonyalikőr bonbonos csokoládétorta. Igazi utazás ez, amely a családi tűzhelytől indulva, távoli világok konyháiba vezeti az olvasót.
A 75 hosszabb-rövidebb novellát és regényrészletet, 300 magával ragadó fotó és egzakt receptek kísérik, ily módon az ízlelés élménye találkozik a szemet gyönyörködtető, ellenállhatatlan látvánnyal, és az étkezés bölcselete magától értetődően kapcsolódik össze más fontos témákkal. Nagyon hamar eljön a pillanat, amikor az olvasó hóna alá csapja a könyvet, hogy sürgősen valami harapnivaló után nézzen, majd újra elmerülhessen a meglepő egyedi humorral fűszerezett, szatirikus, elgondolkodtató, vagy éppen felkavaró történetekben, hogy később ismét a konyhában találja magát a pompás recepteket követve.

"Az irodalmi szakácskönyv műfaját a híres francia regényíró, Alexandre Dumas találta fel a XIX. század második felében. A hozzávalók: fele rész irodalom (novella, tárca, esszé, útirajz, családregény stb.), fele rész recept. Magyarországon is akadtak (akadnak) e prózai ágazatnak kiváló szerzői: Ignotus (Emma asszony), Magyar Elek (Ínyesmester), Lénárd Sándor, Bächer Iván, Saly Noémi vagy Váncsa István. Rubin Eszter új könyve ennek a dumas-i hagyománynak modern, friss, személyes változata - egyszerre izgalmas és ízletes."
- Cserna-Szabó András

"Rubin Eszter könyve a kulinária kincses háza. A szerző úgy ír, mintha a Misnából idézne: "száz százalék zsidó kéz gyúrja, mind az összes felmenők kollektív tudattalanja benne van a barheszemben" De nemcsak a tudattalan, hanem a tudatos is, mert a recepteket, az ételek kémiai pontossággal jegyzett listáit egy egész nép, legyen az zsidó vagy magyar, egy életen át gondosan őrzi. A recept, akár az élő kollektív tudat.
Rubin Eszter pazar irodalmi-történeti kulináriája nem feledteti el velünk, kik vagyunk, honnan jöttünk. Írásmódja engem irodalmi szédületbe csal, és forró hullámokkal simogat. A hullámok megható és néha gyötrő érzéseket ébresztenek, abban a reményben, hogy bárcsak valami eltérítené az írót attól a veszélyes életúttól, amelyben mi már annyian és oly sokszor odavesztünk."
- Uri Asaf

„Mesék barheszről, babkáról, marokkói zsidó halról, sáfrányos dióval töltött grúz padlizsántekercsről, zsidótojással töltött pirogról, na meg Rejtő Jenő általam odaképzelt orosz hússalátájáról, aki magát utazókoffernek álcázva fülel vigyorogva az asztal sarkánál.
Majd a reneszánsz idején, amikor sokadszor kiadják, Rubin Eszter könyvének címe ez lesz: A gasztronómia dicsérete. Alcíme pedig: Együttlét és gasztroerotikus utazás. (ezt a javaslatot máris megfogadtuk)
Ahogy a barhesz tésztáját gyúrják, dagasztják, simogatják, ugyanúgy főnek, párolódnak és alakulnak ebben a könyvben érzékenyen és érzékien a mondatok, a történetek. A prózai, de otthonos Hollán utcában járunk, meg Tel Aviv illatos piacán, és persze a bageltől és a mindig friss rugelachtól teli New York-i Deli-kben. Ínyencségekkel teli írás, de főként kincsestár, és szavak színes-egzotikus sziporkája, újfajta Ezeregyéjszaka meséje a világ gazdagságáról és az otthonról, ami ott van, ahová elvetődünk, feltéve, hogy magunkkal visszük a receptjeinket.”
– Petőcz György

„Ezzel a könyvvel a receptek mellett bepillanthatunk egy zsidó család életébe és múltjába, melyen keresztül azt érezhetjük, az étel nem csak testünket, lelkünket is jóllakatja. Családi receptek családi történetekkel fűszerezve.”
– Rosenstein Tímea