FÜLSZÖVEG
Pszichológus vagyok, aki néha rádöbben arra, hogy szakmájának absztrakt tudományos nyelvén dadogni kezd, és nem tud elmondani olyasmit a lélek dolgairól, ami már nemcsak a racionalitás szféráiban szól, ám tagadhatatlanul jelen van mindennapjaink valóságában. Hála Istennek, még nem vagyunk kizárólag az ésszerűség robotjai, és logikus világunk rendjén néha nyugtalanul cikáznak át olyan impulzusok, amelyek ösztöneink és indulataink mély rétegeiből törnek fel.
Erről szólnak ezek az írások. Jobb híján elneveztem őket "pszichosztorik"-nak.
A pszichosztorik csokra felfogható önvallomás-félének, vagy akár illusztrációnak ahhoz, hogy a megváltáshoz nem elég egy megváltó.
Kell még valaki: aki hagyja megváltani magát. Vissza
TARTALOM
Pszichosztorik 5
Mese az igazság győzelméről 7
Rekviem a csodáért 10
Zsidókérdés 16
Álomirtók 26
Ópapa 28
Ballada D-dúrban 32
Alvilági utazás 35
Pszichoszomatika 40
Egy barátság végórái 44
Apokrifok 53
A szélhámos 60
Értelmetlen képsor 73
Hogyan öljük meg magunkat 79
A hétkönapok lélektana 83
Panaszdal 85
A szavak értelméről 89
Boldogság 93
Tartalékok 97
Hová tűnt az erkölcsi halál? 101
Alvilági játékok 104
A felnőttség 108
A változások terhei 112
A rövid táv 116
Van-e sorsunk? 120
A dühös indulat 124
A jóga 128
Felnőttünk már valaha? 132
A hit 136
Önmagunk vállalása 140
Válogatott publicisztika 145
A hinduizmus lélektani hatásai 147
Felszólalás a halálom ügyében 173
Szabad asszociációk a gyerekekről és a művészetről 178
Mitől durrog az ostor? 186
Metapszichológiai töprengések 196
Merre van Damaszkusz? 215
Respice finem 218
Őszi vadászat 224
Merre van előre? 231
Gonoszlélektan 235