Könnyebb beszélni a megbocsátásról, mint gyakorolni. Nem tartozik azon dolgok közé, amelyeket életünk során valaha is végérvényesen megvalósíthatunk, mert egy folyamat, amelyen szüntelenül dolgoznunk kell. Mind ugyanazon az úton haladunk, s amíg ebben a testben élünk, marad bennünk egy rész, amely újra és újra enged az ítélkezés kísértésének, pedig tudjuk, ha ragaszkodunk régi sérelmeinkhez, sötétségbe taszítjuk önmagunkat. A megbocsátás hatalmas gyógyító erő. Megszabadít minket a múlttól, és lehetővé teszi, hogy átérezzük azt az örömöt, amely a jelen pillanatot teljesen megélő életből fakad. Megszünteti énünkkel folytatott benső csatározásainkat, segít megállítani a harag és a sértettség újratermelődését. Elhozza az örömöt oda, ahol bánat volt, a békét a zűrzavarba, a boldogságot a haragvó felek közé, és mindenkinek visszaadja önmagát.