A narcolepsia modellbetegség. Létezése klinikailag is alátámasztja, hogy az alvászavar hátterében szervi, akár örökletes betegség állhat. Közvetlenül nem befolyásolja az élettartamot, legtöbbször élethosszig tart. Jellemzője, hogy az alvás szervezetlenné válik, elemeire bomlik szét. Így a máskor nem tanulmányozható jelenségeket szinte közszemlére teszi, és lehetővé válik, hogy az alvást általa ismerhessük meg. Létezése bizonyíték arra, hogy alvási szokásaink - hogyan, mikor, mennyit alszunk, álmodás, látomások, testi kísérő tünetek - génjeinkbe kódolt módon meghatározottak, a külső hatások csak átmeneti módosító tényezők. A narcolepsiát Thomas Willis kb. 400 éve írta le először, azóta próbálták lényegét megérteni, a betegséget besorolni, az értelmezési kísérletekben a természettudomány és az orvoslás éppen aktuális felfogása tükröződött. Az Egyesült Államokban néhány éve kizárólag a narcolepsiával foglalkozó intézmény is létesült, amely e gyakori, de viszonylag ritkán diagnosztizált neurológiai betegség kórélettani hátterét próbálja tisztázni, ezzel az alvásszabályozás lényes kérdéseihez is közelebb kerülve. Ez a kis könyv bemutatja a betegség klinikumát, a felismerését elősegítő módszereket, és vázolja a háttérben álló kórélettani, alvásszabályozási ismereteket. Az ismertetést fogalomtár és a témába vágó bőséges irodalom egészíti ki.