Advances in Neurotraumatology/AN/ 2. - Owing to their frequency and possible consequences and considering the fact they frequently affect young people, trauma tic lesions of the thoraco­ lumbar spine represent a special point of interest within the field of Neurotraumatology. Traffic accidents are the commonest cause, which accounts for the high peak of occurrence between 15 and 24 years of age. It is also worth noting that according to published series nearly 50% ofthe cases affect the thoraco-lumbar junction. From an anatomical point of view, we must note the severity of thoracic spinal cord lesions especially of the thoraco-lumbar junction and of the lumbar region and be able to associate injuries ofthe conus medullaris and of the ca uda equina where there is a possibility of neurological recovery. Clinical evaluation is not always easy, but remains the basis for diagnosis and prognosis. The neurological classification proposed by FRANKEL et al. in 1969 and used at STOKE MANDEVILLE Hospital seems to retain its value. A more sophisticated study of medullary evoked potentials, as described by TsUBOKAWA can allow a more precise localisation and appreciation of the extent ofthe lesion as well as a better evaluation ofthe prognosis and ofthe evaluation of treatment in the acute phase. The neuro-radiological study should include standard views ofthe whole of the spine with antero-posterior and lateral tomograms of the fractured or luxated area. At present, the unquestionable contribution of the CT.

- - - - - Mellkasi és ágyéki gerinc és gerincvelő sérülések - A thoraco lumbalis gerinc traumás elváltozásai gyakoriságuk és lehetséges következményeik miatt, valamint arra való tekintettel, hogy gyakran érintik a fiatalokat, a neurotraumatológia területén különleges érdeklődési kört jelentenek. A közlekedési balesetek a leggyakoribb ok, amely a 15 és 24 év közötti életkor között a legmagasabb előfordulási csúcsot okozza. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a publikált sorozatok szerint az esetek közel 50%-a érinti a mellkas-lumbális csomópontot. Anatómiai szempontból meg kell jegyeznünk a mellkasi gerincvelői elváltozások súlyosságát, különösen a mellkas-lumbális csomópontban és az ágyéki régióban, és tudnunk kell társítani a conus medullaris és a ca uda equina sérüléseit, ahol fennáll a neurológiai felépülés. A klinikai értékelés nem mindig könnyű, de továbbra is a diagnózis és a prognózis alapja. A FRANKEL és munkatársai által javasolt neurológiai besorolás. 1969-ben, és a STOKE MANDEVILLE Kórházban használták, úgy tűnik, megőrzi értékét. A velővel kiváltott potenciálok kifinomultabb vizsgálata, amint azt TsUBOKAWA leírta, lehetővé teszi a lézió pontosabb lokalizációját és mértékének értékelését, valamint a prognózis és a kezelés értékelésének jobb értékelését az akut fázisban. A neuroradiológiai vizsgálatnak tartalmaznia kell a gerinc egészének standard nézeteit a törött vagy luxált terület antero-posterior és laterális tomogramjával. Jelenleg a CT megkérdőjelezhetetlen hozzájárulása.