A golyvakérdés ma is éppoly időszerű, mint volt régen: azt hiszem, hogy még hosszú időn át az is lesz. Elmondhatjuk, hogy tudományunknak alig van olyan fejezete, ahol a hypothesiseknek oly nagy és változatos tömegével találkozunk. Rég elfelejtett dogmák támadnak fel újra új köntösben, hogy ismét a feledés homályába tűnjenek el s számos újabb elméletnek ugyanaz lesz a sorsa. Bátran mondhatjuk, hogy a golyva sokféle kóroktani magyarázata talán éppen sokasága miatt messze jár a cáfolhatatlanságtól s a kérdés számos részlete még rejtett előttünk éppúgy, mint ahogy a megelőzés, de sokszor a gyógyítás problemái is megoldhatatlanok. Pedig bő termésű a golyvairodalom, amelynek termékei könyvtárakat tesznek ki s napjainkban már a hormonológia titokzatos útvesztőjéhez vezetnek s mégsem adnak feleletet sok életbevágó fontos kérdésre. Olyan kérdésekre, amelyekre a választ népi, nemzeti szem,pontból olyan fontosnak tartunk. A jövő nemzedék egészsége, a jobb, értékesebb faj kitermelése egyes vidékeken jórészt ehhez a kérdéshez kötött. A cretinismus nagy, lesújtó veszedelme megelőzésért kiált, a faj állati lealacsonyodása minden velefoglalkozót gondolkodásra késztet.