A fel­sőbb al­geb­ra min­den kép­zett ma­te­ma­ti­kus ma­te­ma­ti­kai mű­velt­sé­gé­nek lé­nye­ges al­ko­tó­ré­sze. Té­ve­dés volna azon­ban azt hinni, hogy egy fel­sőbb al­geb­rai be­ve­ze­tés tar­tal­ma vagy elő­adá­sá­nak módja egy­ér­tel­mű­en meg­ha­tá­roz­ha­tó. Kü­lön­bö­ző szer­zők kü­lön­bö­ző uta­kat jár­nak, kü­lön­bö­ző or­szá­gok­ban a fel­sőbb al­geb­ra ok­ta­tá­sá­nak kü­lön­bö­ző ha­gyo­má­nyai ala­kul­tak ki.

Két­ség­te­len, hogy a ma­gyar ma­te­ma­ti­ka, amely erős és sa­já­tos al­geb­rai is­ko­lá­val ren­del­ke­zik, szin­tén ki­kris­tá­lyo­sí­tot­ta a maga meg­fe­le­lő tra­dí­ci­ó­it. Éppen ezért kü­lö­nö­sen ör­ven­de­tes szá­mom­ra, hogy Fel­sőbb al­geb­ra című köny­vem, amely a fel­sőbb al­geb­ra ok­ta­tá­sá­nak az én ha­zám­ban ki­ala­kult ha­gyo­má­nya­it tük­rö­zi, most ma­gya­rul is meg­je­le­nik. Na­gyon hálás va­gyok Pol­lák György­nek és Csá­kány Bé­lá­nak, akik a könyv for­dí­tá­sá­val, il­let­ve szer­kesz­té­sé­vel járó nagy mun­kát vál­lal­ták.

Moszk­va - Sze­ged, 1965. de­cem­ber
A szer­ző elő­sza­va



A. G. Kuros (1908-1971) a Moszk­vai Egye­tem pro­fesszo­ra 1930-tól ha­lá­lá­ig.

Eköz­ben 6 évig szám­űze­tés­ben élt, mert pro­tes­tált A. D. Ego­rov­nak, a moszk­vai ma­te­ma­ti­kai is­ko­la ala­pí­tó­já­nak po­li­ti­kai ül­döz­te­té­se ellen.