Ismertető: A felnövő ifjúság épülésére kigondolta és tervezte Kass János képíró, bevezette és különféle magyarázatokkal kiegészítette Lukácsy András, játékok és szokások búvárlója. Versekkel ékesítette Weöres Sándor poéta. További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".

------------------- A játékok kutatásának egyik jelentős forrása Pieter Brueghel 1560-ban készült festménye, melyen közel kétszáz gyerek több mint nyolcvan játékot játszik. Nem minden tevékenység játék a szó szoros értelmében. A legtöbb játékot ma is játsszák, felét beazonosították, míg a többi a huszadik századra már nem ismerhető fel. A kép jelenleg Bécsben, a Kunsthistorisches Museum-ban tekinthető meg. Brueghel a flamand parasztok életét mutatja be itt, mint több más alkotásán. Martin van Cleef (1507-1537) megfestette már ezt a témát évekkel korábban, de számos játékot nem ábrázolt a Brueghel-festményen látottak közül. Nagyon figyelemre méltó, hogy a festő egy olyan perspektivát alkotott, amely lehetővé tette, hogy kétszáz gyereket, nyolcvan játékot ábrázoljon, és a tevékenységek a mai néző számára is felismerhetők. Richard Muhlberger a "Mitől Brueghel Brueghel?" című művében ezt mondja: Brueghel egy teljes várost festett meg, amelynek kétszázötven gyereklakója van. Első látásra úgy tűnik, nyaralnak. Világos, hogy a festmény a gyerekjátékok enciklopédiája kiván lenni... Muhlberger a következő módon mutatja be: Brueghel nem akarta egyik játékot sem kiemelni a másik rovására. Miután nem tudta mindet a kép előterébe helyezni, úgy festette meg, mintha fentről nézné őket, így egyik sincs kizárva a látótérből. A távoli gyerekek kisebbek, mint az előtérben levők, a ruhájuk mégis élénk színű. Még ha árnyékban vannak is a képen, a mester úgy festette meg őket, mintha délutáni napsütésben lennének. Először úgy látszik, mintha a fiúk és a lányok véletlenül oszlanának szét, mint amikor a golyók szétgurulnak. Azonban Brueghel tudta, hogy kell nagy tömeget tevékenysége szerint rendezni. A festmény előterében levő gyerekek a bal alsó sarokból kiindulva legyezőszerűen helyezkednek el, ezért a néző figyelme erre irányul először. Természetesen ez a vonal nem teljesen egyenes. Mögöttük az utcán a fiatalok kis csoportokat alkotnak ide-oda mozgó vonalban. A festő minden gyerek arcát ugyanolyannak ábrázolta. A különbség a ruhájukban vajmi kevés, és nem használ sokféle színt. De minden gyerek egy egyéniség: a művész ugyanis úgy festette meg a testeket, hogy nincs köztük két egyforma. Összegezve a hasonlóság az alakok mozgásában van, hogy a néző felismerhesse, milyen játékot játszanak. Nem a személyekre, hanem a játékokra irányítja a figyelmet Brueghel, egyetemes jelentést adva nekik ezáltal.