Jóvátehetetlen katonai vereséget szenvedett-e, vagy csak - belső erőrendezéssel is kiheverhető - csatát vesztett Magyarország a mohácsi síkon? E kérdés körül immár tíz esztendeje változatlan hevességgel folyik a vita. Szakály Ferenc új könyve is erre a kérdésre keresi a választ, de a hasontárgyú tanulmányoktól merőben eltérő úton-módon. Nem az 1526 utáni politikai-katonai eseményekből visszafelé tekintve, hanem nagyobb időmetszetbe ágyazva vizsgálja a mohácsi csatával záruló korszak gazdasági, társadalmi és politikai folyamatait. A csatavesztést nem a tényleges katonai veszteségek miatt tartja jóvátehetetlennek, hanem mert az reflektorként világított rá arra, hogy az ország teherbíró képességét messze meghaladják a már száz esztendeje folyó török háború mindennapos kiadásai, hogy hadszervezetét nem sikerült a követelményekhez igazítania, s hogy a külpolitikai erőviszony-eltolódások sem kedveznek törökellenes harcának. 1526 augusztus 29-e nem a csata eseményei miatt, hanem a feléje gyűrűző és belőle eredő folyamatok csomópontjaként válhatott joggal korszakhatárrá hazánk történetében.