A most kézbe vett könyv szerzőjének minden alapja, lehetősége s oka megvolt a tüzetes oknyomozó történetírói mdószer alkalmazására. A honvéd tüzérségnél teljesített katonai szolgálat után - már tanítói oklevél birtokában - tiszti tanfolyamot végzett, a debreceni m. kir. gróf Tisza István tudományegyetem jog- és államtudományi karán jogtudományi doktori oklevelet szerzett, majd különböző beosztásokban működött és igen változatos feladatkörökben tevékenykedett. A második világháború elvesztése nemcsak hivatásának gyakorlásától fosztotta meg, hanem képességeinek más irányú kibontakoztatása elé is akadályokat gördített. Ez a műve - jeligés kéziratban - az évenként megrendezett clevelandi Magyar Találkozó tudományos, irodalmi és művészeti Árpád-pályázatán 1977-ben arany Árpád-érmet (első díjat) nyert. A nagyszabású, tudományosan módszeres mű minden elismerést megérdemlő, részletes és hosszas kutatómunka eredménye. Alaposságánál és szakszerűségénél is nagyobb értéke a következetes tárgyilagosság, a minden vonatkozásban megőrzött elfogulatlanság és főként a szerző tárgyszeretete, amely nem engedi meg a tények mellőzését, az ismeretük alapján kialakuló vélemény elhallgatását vagy az események hamis, elfogult értékelését. A szerző mérlegelései közben talán inkább jogász, mint történész, de az intézmény szerepét és jelentőségét széles látókörrel ítéli meg, történeti távlatokba helyezi és mindig utal a társadalmi, gazdasági és politikai fejlődés mozzanataira, változásaira is. Kétségtelen, hogy a mű nemcsak a m. kir. Csendőrség megalapításának századik évfordulójára, hanem azon messze túlmenően is méltó emléket állít annak a nyugat-európai eredetű, de fejlődése során ízig-vérig magyarrá lett közbiztonsági szervezetnek, amely több mint hat évtizedes működése idején békében és háborúban egyaránt híven és becsülettel megállta helyét, az ország határain kívül is jó hírnévre tett szert.