Márai humora, mely ebben a műben az első perctől az utolsóig sziporkázik, mindenkit elbűvöl. Az öniróniában is gazdag írás nem csak „világmegváltó” gondolatokat tesz közkinccsé, de az író hétköznapjaiba is bepillantást enged, bár furcsa prizmán keresztül. A példákat ugyanis legtöbbször saját, „gyakorló szegény” életéből hozza. Az esszének álcázott szatíra a harmincas évek elején született, de gondolatai olyan aktuálisak, hogy akár a 2009-es gazdasági válság is ihlethette volna. Ez az aktualitás számunkra még szórakoztatóbbá teszi, Fesztbaum Béla finoman árnyalt előadása pedig kiemeli az iróniát, de nem veszi el a poénok felfedezésének örömét.