Az első világháború élményeit megörökítő népi kéziratos források összegyűjtésével és feldolgozásával eddig keveset foglalkozott a vajdasági magyar folklorisztika és a történészszakma, ezért félő, hogy az egykor virágzó írásos néphagyományaink rendkívül fontos rétege hullik ki az idő rostáján. A "nagy háború" centenáriumának köszönhetően Európa-szerte az érdeklődés középpontjába került a téma, a klasszikus, nagy memoárok, hadtörténeti összefoglalók és szépirodalmi értelmezések mellett kezdenek fontossá válni a harctereket és fogolytáborokat megjárt kisemberek külön szempontjai, az őszinte átéléssel és a szemtanúk tárgyilagosságával lejegyzett események, az alulnézetből megélt és megírt történelem dokumentumai, hiszen nemegyszer olyan, kevésbé ismert tényekre is rávilágítanak, amelyeket a hadtörténetírók eddig nem ismertek, vagy teljesen más megvilágításból értelmeztek. Ilyen tekintetben elsősorban a prózában írt visszaemlékezések, naplók, levelek számíthatnak figyelemre. Műfaji jellegzetességeik, formai kötöttségeik folytán a verses szövegemlékekben általában kevesebb a tényszerűség, a dokumentarista helyzetrajz. E megállapítás érvényes a Makrai József notesze által őrzött versekre is. (Csorba Béla)