A szerző 1848–49 reformnemzedékének „elfelejtett magyar közjogásza”, akinek főművét A magyar jogtudomány klasszikusai sorozat második köteteként adjuk közre. E munkája azért is figyelemre méltó, mert a Pragmatica Sanctio alapján érvel akként, hogy Ausztria és Magyarország között nincs más kapcsolat, mint a perszonálunió, s ebből a XIX. századi önálló nemzetállam kritériumait vezeti le, analitikai igényességgel értekezve a birodalmi államkapcsolatok jogi jellegéről.