Eötvös József báró (1813-1871) nemzedékének fontos, több területen is megkerülhetetlen teljesítményt felmutató alakja, aki íróként éppúgy klasszikusnak számít, mint értekezőként, sőt, politikusi szerepvállalása és kétszeri miniszteri működése nyomán a magyar közélet történelemformáló tényezőjeként is számontartandó. Életművének filológiai feldolgozása messze elmaradt ettől a vitathatatlan jelentőségtől: sem az irodalomtörténet, sem a történettudomány oldaláról nem mutatkozott eddig komoly szándék arra, hogy írásait kritikai kiadásban vagy történeti forráskiadásban dolgozzák föl. Most azonban elkezdődik e kivételes jelentőségű életmű egy fontos szeletének, a levelezésnek szövegkritikai és magyarázó jegyzetekkel ellátott kiadása. Jelen kötetben az első ismert levelektől az 1848. március 15-ig terjedő időszak dokumentumai kaptak helyet. Az írói, majd politikusi pályára készülő Eötvös személyes kapcsolatrendszere, szépírói és közéleti törekvései tárulnak fel előttünk a többnyelvű (zömmel magyar, de részben német, francia és latin) levélanyag közzétételén keresztül. Sikerült jelentősen növelni a feltárt misszilisek számát, a kötet összesen 220 tételt tart számon, ezek egyharmadát azonban csak említésekből ismerjük. Erre a forrásanyagra támaszkodva hozzákezdhetünk a pályakezdő Eötvösre vonatkozó eddigi tudásunk felülvizsgálatához és új alapokra helyezéséhez.